Ha pedig az érlelésről beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül az alkalmazott tölgyfahordók mellett sem.

Ebben a bejegyzésben tehát a whisky érleléssel foglalkozunk, külön kitérve a tölgyfahordók szerepére, illetve típusaira. Végül azt is megmutatjuk, hogy a kifogástalan minőséget képviselő tölgyfahordók milyen összetevőket képesek kölcsönözni a whiskynek.

Mekkora szerepet játszik az érlelésben a hordó?

Hogyha százalékosítani szereznénk a hordó szerepét a whisky érlelésében, akkor az ízek kialakulásának közel 60-75%-át tudjuk összefüggésbe hozni a felhasznált hordóval. Merthogy a hordós érlelés hatására extra tanninok, cukrok és aromák kerülnek a whiskyhez, jelentősen befolyásolva ezáltal az alkoholtartalmát, valamint a színét.

Az érlelés roppant érdekes folyamatnak számít egyébként. A hosszú hónapok és évek alatt a whisky mélyen behatol a hordó pórusaiba, hogy felvegye a páratlan ízanyagokat. A hordóra jellemző sajátosságok pedig szintén visszahatnak a whiskyre, fantasztikus végeredményt produkálva így.

Milyen típusai léteznek a tölgyfahordóknak?

Habár mintegy hatszáz különböző típusú tölgy létezik a bolygón, közülük mindössze négyet alkalmaznak a whisky érlelésére. Név szerint az amerikai fehértölgy (Quercus alba), az európai tölgy (Quercus robur), a francia tölgy (Quercus sessiliflora vagy Quercus Petrae), valamint a japán tölgy (Quercus mongolica) jöhet szóba a whisky tölgyfahordós érlelése kapcsán.

Mégpedig azért, mert kizárólag ez a négy tölgyfahordó típus képes kifejezetten értékesnek számító tanninos, lignines, cellulózos, tovább hemicellulózos jegyekkel gazdagítani az érlelni kívánt párlatokat. Más fatípusokat egész egyszerűen nem szokás whisky érleléshez alkalmazni, és nem is számít kifejezetten ajánlottnak az ilyen jellegű kísérletezés.

A tölgyfahordó whisky párlatra gyakorolt hatása

Szám szerint öt olyan komponenst lehet elkülöníteni, amelyekkel a hordó képes lehet gazdagítani az érlelt whisky párlat karakterét. A tannin azért fontos, hogy ízleléskor érett, kiforrott zamatok szaladjanak szét a szánkban.

A hordóból átvett hemicellulóz felel azért, hogy a kellemes karamellás, édes tulajdonságok is jelen legyenek a párlatban. A ligninnek köszönhető az enyhe vaníliás zamat, a cellulóz pedig ahhoz szükséges, hogy a vanillines zamat fel tudjon szabadulni. Az amerikai tölgyfahordó mindezek mellett laktont is tartalmaz, amely képes hozzájárulni a kissé édesebb, valamint égetett zamatok megjelenéséhez.

Időnként egyébként az is megtörténik, hogy a korábban kognac, rum, bor vagy cherry érleléséhez alkalmazott tölgyfahordókat használnak a whisky párlatokhoz, tovább színesítve így az aromákat.